Az elem- és akkumulátortörvény három alapvető elem- és akkumulátortípust különböztet meg: Hordozható elemek, gépjármű-akkumulátorok (vagy indítóakkumulátorok), illetve ipari akkumulátorok. A hordozható elemeket a tokozattal ellátott, kézben megfogható elemek, amelyek nem felelnek meg a gépjármű-akkumulátorok és ipari akkumulátorok követelményeinek. Ebbe a típusba tartoznak a legkisebb, az üzletekben általában széles körben elérhető elemek, mint például az AA- (ceruza), AAA- (mikro), 9 voltos elem-, C- (Bébi), D- (Góliát) vagy gombelem-szabványok.

Az elemek (vagy elsődleges elemek, eldobható elemek) nem újratölthetőek. Elsődleges vagy másodlagos energiaforrásként szolgálnak. Elsősorban a cink, szén és alkáli-mangán elemek a fő energiaszállítók. Ezzel szemben az újratölthető kisakkumulátorok, például ólom-, nikkel-, kadmium- és lítiumion-akkumulátorok újratölthető energiaforrással rendelkeznek. Másodlagos feszültséget biztosítanak.

Háztartási elemnek számítanak az alábbi, háztartási felhasználásra készült szabványelemek: 
Elemek: alkáli, lítium, cink (AAA mikro, AA ceruza, C bébi D góliát, 9 voltos elem)
Újratölthető kisakkumulátorok: AAA mikro, AA ceruza, C bébi, D góliát, 9 voltos elem
Speciális elemek: lítium gombelem, hengeres lítiumelem, speciális alkáli, ezüstgomb

A használt elemeket modern újrahasznosító üzemekben hatékonyan hasznosítjuk újra, és az alkotóelemei visszakerülnek a gyártási ciklusba.
Elektromos ívkemencék: Az alkáli-mangán és széncink-elemeket beolvasztják, amelyből kinyerhető a cink és az acél.
Elektromos ívkemencék: Az alkáli-mangán és széncink-elemeket beolvasztják, amiből cink, üvegszerű salak és vas-mangán képződik (vagy ferromangán a fémötvözetek létrejöttéből).
Másodlagos nyersanyagok: pl. autógyártáshoz (acél), útépítéshez (salak), talicskákhoz (cink), féktárcsákhoz (szén-mangán és ferromangán) vagy mobiltelefonokhoz (kobalt, nikkel).
A másodlagos nyersanyagok az új elemek gyártási folyamatába is bekerülnek.

Az elem három fő alkotóeleme közé tartozik két elektróda (anód, ami a negatív kapocs, és katód, a pozitív kapocs) és az elektrolit. Az anód gyakran fém, a katód fémoxid, az elektrolit pedig egy olyan oldat, ami lehetővé teszi az ionok áramlását. Az alkáli-mangán elemekben az anód cink, a katód mangán-dioxid, az elektrolit pedig kálium-hidroxid. Az újratölthető NiMH-kisakkumulátorokban az anód fémhidrid (egy fémötvözet, ami hidrogént tárol), a katód nikkel-oxid-hidroxid (NiOOH), míg az elektrolit szintén kálium-hidroxid.

Az elem akkor üres, ha a benne tárolt energia teljes egészében felhasználásra kerül. Észre fogja venni, hogy az eszköze már nem működik. Az eszközök energiaigénye különbözik egymástól. Ezért különböző termékcsaládokat kínálunk, amelyek kielégítik ezeket az igényeket (pl. VARTA Longlife, VARTA Longlife Power, VARTA Longlife Max Power). A folyamatos és alacsony energiaigényű eszközöket alacsony fogyasztású eszközöknek nevezzük (ilyenek például a távirányítók, faliórák, rádiók és digitális mérlegek). A nagy energiaigényű eszközöket, például digitális kamerákat, fényképezőgépeket, vérnyomásmérőket, játékkonzolokat, drónokat, távirányítású játékokat, számítógép-kiegészítőket és LED-es zseblámpákat nagy fogyasztású eszközöknek nevezzük. Ha a nagy fogyasztású eszközben lévő elem nem működik tovább, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az elem teljesen lemerült. Helyezze az elemeket alacsony energiaigényű eszközbe (alacsony fogyasztású eszközbe) annak tesztelésére, hogy működik-e még. Emellett van egy elemteszter is, ami információt ad az elemek töltöttségi szintjéről. Abban az esetben, ha egy eszközt sokáig nem használ, javasolt eltávolítani belőle a háztartási elemet. Ellenkező esetben az elem folyamatosan lassan merülni fog, valamint fennáll az elemszivárgás kockázata is az eszközben. Ezt követően az eltávolított elemeket tovább használhatja más eszközökben.

Az elemek és akkumulátorok értékes nyersanyagokat tartalmaznak, de időnként a veszélyes anyagok kárt tehetnek a környezetben. Ennek megakadályozása, valamint a másodlagos nyersanyagok kinyerése érdekében a régi és hibás elemeket elkülönítve kell ártalmatlanítani. A kiskereskedelmi üzletekben, önkormányzatoknál és kereskedelmi övezetekben található gyűjtőpontokon leadott elemeket először szétválogatják, majd újrahasznosítják. Időnként előfordul, hogy az üres elemek és újratölthető akkumulátorok még tartalmaznak elektrolitokat, amelyek korrozív hatásúak. Ezért: az újratölthető akkumulátoroknak nincs helye a háztartási hulladék között! Ez valójában annyira fontos, hogy számos országban törvény írja elő, hogy a használt elemeket és az újratölthető akkumulátorokat elkülönítve kell ártalmatlanítani. Ennek leegyszerűsítése és megkönnyítése érdekében az elemgyártóknak van egy kötelességük: gondoskodniuk kell róla, hogy mindenki könnyedén és egyszerűen ártalmatlaníthassa elemeit és újratölthető akkumulátorait. Ehhez használhatják az elemvisszavevő rendszert, amely mindenki számára meglehetősen egyszerűvé teszi az elemgyűjtést.

A használt és hibás elemeket és újratölthető akkumulátorokat ingyen vissza lehet vinni az értékesítés helyére, tehát szupermarketekbe, drogériákba, elektronikai üzletekbe vagy barkácsboltokba. Az erre a célra kijelölt gyűjtődobozok elérhetőek a kiskereskedelmi üzletekben. Az önkormányzati újrahasznosító központok szintén átveszik a hasznát elemeket és újratölthető akkumulátorokat. Egyéb gyűjtőpontok találhatóak kereskedelmi végfelhasználóknál. Soha ne dobja az elemet tűzbe, mivel robbanást okozhat. Az elektromos eszközökben használt lemerült, úgynevezett használt elemeket ingyenesen vissza lehet vinni a szupermarketekben, elektronikai üzletekben, drogériákban és lakberendezési boltokban található gyűjtődobozokba. Ezek a dobozok gyakran a bejárat és a pénztár környékén találhatóak. Emellett ingyenesen leadhatja lemerült elemeit a veszélyeshulladék-gyűjtőjárműveknél, önkormányzati újrahasznosító központokban és újrahasznosítást végző telepeken. Az elemeket az újrahasznosító üzemekben az optimális újrahasznosítás érdekében szétválogatják és összetevőkre bontják.
Figyelem:
biztonsági okokból a lítiumelemeket biztosítani kell az ártalmatlanítás előtt, például a csatlakozók leragasztásával. Az elektromos készülékekben lévő elemeket a készüléktől külön kell ártalmatlanítani.

Igen, az elemek ártalmatlanítása mindig ingyenes. A lemerült és hibás elemeket, valamint az újratölthető akkumulátorokat ingyenesen vissza lehet vinni az értékesítés helyére. Könnyű és biztonságos gyűjtés: Az elemek viszonteladóinak kötelességük ingyenesen visszavenni a lemerült elemeket. Az önkormányzatok, nyilvános hulladékkelezési hatóságok és elektromos hulladékokat, valamint elhasználódott járműveket kezelő létesítmények szintén részt vesznek az elemek visszavételében.

Ha egy elem megsérül, akkor fennáll a szivárgás kockázata. A szivárgó folyadék legtöbb esetben az úgynevezett elektrolit, ami a legtöbb elem központi összetevője. Ez okozza a kémiai reakciót, ami biztosítja az ionok szállítását az elemben. Ha alkáli vagy sav szivárog, akkor apró kristályok jönnek létre. Ezért, ha egy elem szivárog, akkor a kezelésekor kesztyűt kell viselni. Ezt követően a fennmaradt anyag általában könnyedén eltávolítható. Ha véletlenül folyadék kerül a kezére, akkor alaposan le kell mosnia. A gyűjtőpontokon a szivárgó elemeket is a szokásos módon kezelik.

Gyűjtés: Amikor a gyűjtőpontokon, például szupermarketekben kihelyezett gyűjtődobozok megtelnek, akkor egy gyűjtőjármű felveszi őket és elviszi a válogatóüzembe.
Válogatás: Az összegyűjtött elemeket a méretük és összetevőik alapján szétválogatják. Ezt végezhetik kézileg, elektromágneses folyamatokkal, röntgenes érzékelőkkel, UV-érzékelőkkel vagy különböző módszerek kombinációjával. Erre azért van szükséges, mert az elem rendszerének és tartalmának függvényében különböző újrahasznosítási folyamatokat alkalmaznak.
Újrahasznosítás: A régi megújul! A kiválogatott elemeket újrahasznosító üzemekbe küldik. Ott az értékes nyersanyagokat kinyerik az alkotóelemekből, majd ezeket például autók, ágykeretek és étkészletek gyártásához használják fel. Az úgynevezett másodlagos nyersanyagok pedig az új elemek gyártási folyamatába is bekerülnek. Ezt a fajta újrafelhasználást újrahasznosításnak hívják.

Az elem merülése közben elektrokémiai reakciók történnek mindkét elektródában, amit itt egy alkáli-mangán elem példájával fogunk bemutatni:
A cink cinkoxiddá oxidálódik az anódban, a mangán-dioxid (MnO2) pedig manganittá (MnOOH) redukálódik a katódban. Az anód reakciója (oxidáció) negatív töltést (elektronokat) generál, amelyek az elem negatív pólusából a kábeleken és a töltésen (pl. egy villanykörtén) keresztül az elem pozitív pólusába áramlik, ahol a katód reakció (redukció) újra felemészti.
A töltések fent leírt áramlásának kiegyensúlyozására egy második feszültségnek kell lennie az elemben. Ennek a feszültségnek elemfolyadékra, úgynevezett elektrolitra van szüksége (a példánkban ez kálium-hidroxid oldat). A kálium-hidroxid oldat hidroxidionokat (OH-) tartalmaz, amelyek a katódból az anódba áramlanak, és így lezárják az áramkört.
Az elemben elektromechanikai folyamat hozza létre az áramot, ami a tárolt kémiai energiát elektromos energiává alakítja. Ez a folyamat az elem három fő alkotóeleme, az anód, a katód és az elektrolit között megy végbe.

Nem számít, hogy egy elem le van merülve vagy teljesen fel van töltve: a súlya mindig ugyanannyi! Ennek az az oka, hogy a merülés során az elektronok csupán átkerülnek az egyik pólustól a másikhoz, de nem fogynak el. Ebből kifolyólag az elektromos áramnak a hagyományos értelemben nincs súlya.

Az elemeket hűvös, száraz helyen kell tárolni. Ne tegye ki őket szélsőséges hőmérsékletnek, mert ez jelentős hatással lehet az elem teljesítményére. Az elemeket a felhasználásig tartsa eredeti csomagolásában, hogy védje őket a rövidzárlattól. Ne hagyja vagy tárolja az elemeket eszközökben. Természetesen nem kell minden elemet rögtön a használat után elvinni a gyűjtőpontra. Tárolhatja őket otthon, vagy később ártalmatlaníthatja őket a megfelelő módon. Ugyanakkor a következőket fontos figyelembe venni az otthoni tárolás során. Hőmérséklet: az elemeket mindenekelőtt hűvös, száraz helyen kell tárolni. A közvetlen napfényt bármi áron el kell kerülni, különben az elemek szivárogni kezdhetnek vagy felnyílhatnak. Figyelem: természetesen az elemeket nem szabad hűtőszekrényben sem tárolni, mivel a nagy hőmérséklet-különbség negatív hatással lehet a tárolt energiára.

A szokásos hulladéktól való elkülönítés mellett a lemerült elemek megfelelő gyűjtése és tárolása is kulcsfontosságú, mert a nem megfelelő tárolás rövidzárlatot okozhat. Ez különösen igaz azokra az elemekre, amelyek lítiumot tartalmaznak, mert ez a fém nagy reakcióképességű, és tüzet vagy robbanásokat okozhat. A fogyasztóknak ezért óvintézkedéseket kell tennie: le kell ragasztani a lítiumtartalmú elemek és újratölthető akkumulátorok csatlakozóit, és nem szabad őket túl magas hőmérsékletnek vagy víznek kitenni. A lítiumtartalmú gombelemek különösen veszélyesek. Ha biztosra szeretne menni, akkor tároljon minden lemerült elemet egymástól elkülönítve egy többrétegű, homokkal töltött dobozban, mielőtt a gyűjtőpontra viszi őket. Ha lehetséges, akkor az elektromos készülékekben lévő elemeket és újratölthető akkumulátorokat el kell távolítani és külön kell ártalmatlanítani.